A múzeumot hivatalosan 1928-ban alapították, s méltán nevezhető hadtörténeti arzenálnak. A dán hadsereg gyűjteménye az 1500-as évektől napjainkig tartalmazza tulajdonképpen az összes katonai ruházatot, fegyvert és kiegészítőt. A reneszánsz az 1600-as években érkezett Koppenhágába IV. Christian királlyal, akit 1956-ban koronáztak meg. Az ő nevéhez kapcsolódik a dán monarchia modernizációja, s számos építési projekt, köztük az új arzenál közel a kastélyhoz, melyet az 1500-as évek végén építettek. Az építkezés 1604-ben fejeződött be, s az volt a működésének célja, hogy míg Dániában és a dán királyságban nem volt háború, itt tárolták a fegyvereket, a katonai egyenruhákat és a járműveket vagy azok lekicsinyített modelljét.

Az első szinten hatalmas ágyúkat, felszerelhető gépfegyvereket és az azokhoz tartozó kiegészítőket néztük meg.

Majd egyszer csak megláttam egy szobát, ami úgy nézett ki, mintha egy mai dán lakásba csöppentem volna. Ahogy beléptem, szembe velem volt egy ágy, szintén napjainkból, s úgy volt berendezve, mintha akkor keltek volna fel onnan. Mellette íróasztal, számítógép és hatalmas monitor bekapcsolva, s számos háborús játék lemez (pl. Call of Duty) körülötte. Ahogy beljebb léptem, láttam egy ajtót, mellette katonai hátizsákok és ruházat. Először nem mertem belépni az ajtón, de kíváncsiságom bevezetett. Ahogy kinyitottam az ajtót rögtön egy háborús területre kerültem, azt hiszem - bár ez nem derült ki pontosan - az iraki háború helyszínét tártánk elénk annyira valósan, hogy az komolyan félelmetes volt. A képeken nem tudom úgy visszaadni, mint ahogy valójában kinézett, de azt hiszem mély nyomot hagyott bennem az a pillanat.

Először egy helység ahol a katonák "ágyai" és személyes dolgai voltak,

majd egy "konyha"

s végül a torony, mindezek állítólag valóban a harctérről lettek visszahozva ide a múzeumba. Lehetőségünk volt megérinteni a gépfegyvereket s közelről megnézhettük, milyen ételeket fogyasztanak a háborúban. Azt hiszem a legmegrázóbb része ez volt a múzeumnak.

Így visszagondolva nagyon örülök, hogy láthattam mindezt. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik a fegyverek, katonai egyenruhák és kiegészítők iránt.

 A múzeumba a belépés teljesen ingyenes.
Helyszín: Tøjhusgade 3, 1220 Copenhagen K, Denmark
Nyitva tartás: Kedd-Vasárnap 12.00-16.00

Mégtöbb információ itt!

2015 szeptemberében újra Dániába utaztam, mert tanulmányaimat itt szeretném folytatni. Ha időm engedi, akkor folytatom a nyelviskolát is. Meglepődtem, amikor meghívást kaptam egy vacsorára, melyet a koppenhágai nyelviskola adott növendékeinek, tanárainak. Terveik szerint havonta tartanak egy ilyen vacsorát, és mindig más nemzet legjellemzőbb ételeivel vendégelnek meg bennünket.

A vacsora három fogást tartalmazott, a szeptember 8.-i est Vietnám különlegességeit hozta az épületbe. Az első fogás egy saláta volt, meglepően csípős paprikával, és ízesítéssel. Utána csirkehús volt tésztával s furcsa szószokkal, nagyon finom volt! Végezetül pedig egy nagyon nagyon finom süteménnyel leptek meg minket, az est végén egyet el is hozhattam! :D

Vacsora közben pedig egy kanadai humorista - akinek még nem sikerült kiderítenem a nevét - szórakoztatott minket. A dán nyelv félreérthetőségéről a saját mókás élményeiről mesélt, melyek megtörténtek vele és családjával, miután Dániába költöztek. Nagyon vicces volt! :D

Nagyon jól éreztem magam! Ez egy remek gesztus a nyelviskolától, így motiválja a tanulókat, hogy tanulják a dán nyelvet. Nem mellesleg szerintem nagyon jó kezdeményezés arra, hogy jobban megismerjük egymást és így szívesebben járjunk az órákra, tulajdonképpen a barátainkkal! Egyébként ha első alkalommal jön valaki tanulni a KEA-ra Koppenhágába, akkor az első semesterben ingyenesen tanulhatja a dán nyelvet a Lygten 37. épületben. Hallgatóknak a továbbiakban is ingyenes, de a második félévtől kezdve a nyelviskola főépületébe kell órákra járni. A legelső képre kattintva találhattok részleteket a nyelviskoláról!

Skål!!

Ha a Knippelsbro vagy a Langebro hídon átmegyünk a kikötői szoros fölött, olyan érzésünk támad, mintha elhagynánk Koppenhágát. A 17. században hollandok által épített Christianshavn még ma is olyan, mintha egy csatornákkal átszelt, önálló kis holland város volna. A turisták számára a legnagyobb érdekesség Christiania "szabadállama", valamint a Megváltó-templom (Vor Frelsers Kirke). Christianshavn északi része, az egykori laktanya területe Holmenen viszont elegáns, semmint holland jellegű. Mindenki, aki ad magára és megengedheti magának, itt bérel lakást a tengerszorosra nyíló kilátással, hogy az Operának, Koppenhága legújabb épületcsodájának tőszomszédságában lakhasson.

Mielőtt átmentünk a hídon, a Tivolitól balra egyenesen sétálva megcsodáltuk a gyönyörű és monumentális Christiansborg-palotát (Christiansborg Slot). Ahol egykoron királyok uralkodtak, ma a nép kormányoz. A Christiansborg-palota a Folketing, azaz a dán parlament székhelye. A képviselők valóban történelmi helyen vitáznak. Absolon püspök 1167-ben emeltette itt az első várat. A régészek akkor leltek rá a maradványaira, amikor 1907-ben a mai palota építési munkálatai folytak. Habár a későbbi évszázadok során a várat egyre-másra átépítették és bővítették, palotának nem igazán volt mondható. Egy angol követ 1692-ben ezt jegyezte fel: "A király székhelye az egész világon a legrosszabb fekvésű, legszegényesebb és legkényelmetlenebb."

VI. Keresztély (1699-1746) véget vetett ennek a szégyennek, 1731-ben lebontatta a várat, és olyan barokk palotát építtetett, amely már rászolgált a Christiansborg névre. Az 1794-es tűzvészben azonban elpusztult Christiansborg. A királyi család átköltözött az Amalienborgba. A második Christiansborg C. F. Hansen tervei alapján épült klasszicista stílusban. Ám ez is leégett, csak a templom maradt épen.

A harmadik Chrsitiansborg végül 1907 és 1928 között épült fel. A súlyos barokk torony és a komor gránitfalak azonban nem teszik valami fényessé. Ennek ellenére II. Margit királynő itt fogadja az állami vendégeket. Reprezentációs helyiségeibe bemehetünk a palotába tartott vezetések alkalmával. A Királyi Lóistállókat - amelyeket megkímélt az 1794-es tűzvész - szintén megtekinthetjük a lovakkal és hintókkal együtt, miként a Királyi Udvari Színházat (1767) is, amely ma a Színháztörténeti Múzeumnak ad otthont.

Belépődíj:
60 DKK

Ahogy a másik oldalon kijöttünk és elindultunk a Knippelsbro híd felé, mellettünk feltűnt a Tőzsde, a Børsen. Négy egymásba fonódó sárkányfarok mered a tetőgerincről az égnek. Lehet, hogy a Tőzsde tornya nem a legimpozánsabb, de minden bizonnyal Koppenhága látképének legeredetibb tornya. Pedig a Tőzsde építésekor (1619-1640) senkinek nem jutott eszébe, hogy sárkányokat tegyen a tetőre. Az épület VI. Keresztély megbízásából emelték, kezdetben vásárcsarnokként (kontorként) szolgált, majd a tőzsde költözött bele. Az épület elkészültekor a király nem volt elragadtatva. Unalmasnak találta a reneszánsz építményt. Így azután két holland építőmester, Lorenz és Hans van Steenwinckel megbízást kapott, hogy az épület csatorna felőli oldalát kis oromzatokkal díszítse, s a tetőre pompás tornyot emeljen. A modern tőzsdéseknek hamarosan szűk lett a tér a sárkányfalak alatt. Az épület ma a Kereskedelmi Kamarának ad otthont.

A Knippelsbro hídon átkelve és 10 perc séta után a bal kéz felől található Prinsessegade vezet minket Christianiaba. Ha csak nézelődn szeretnénk, semmi akadálya. De a fényképezést nem nézik jó szemmel itt. A lakók nem szeretik, ha a turisták úgy bámulják meg "szabadállamukat", mint valami állatkertet. Christiania szabadállamát (Fristaden Christiania) az 1970-es évek elején kiáltották ki a fiatalok, miután elfoglalták Christianshavnnak azt a területét, ahonnét kivonult a katonaság. Az első években heves összetűzésekre került sor az állam és a "szabadállam" között. A parlamentben (folketing) parázs viták folytak, hogy hunyjanak-e szemet a nonkonformisták életmódja fölött, vagy pedig karhatalmi erővel ürítsék ki a területet. Végül is a "társadalmi kísérlet" kifejezésben egyeztek meg a politikusok, és legalizálták a "Christiania-projektet".

A következmények nem maradtak el, ugyanis az önálló igazgatással rendelkező városrész odavonzotta mindazokat, akik úgy gondolták, hogy mindent szabad - kábítószerrel kereskedni és drogozni is. A nyolcvanas évek elején a lakóik kijelentették, hogy Christiania mentes lesz a kábítószerektől. Azóta nem tűrik meg a keményebb drogokat, fogyasztásuk és a velük való kereskedés kilakoltatást von maga után. A hasist még mindig élvezeti cikknek tekintik, pedig a hasispiac egy ideje már letűnt. Jóllehet a rendőrség korábban még engedélyezte, 2004 óta tilos az eladása és a vétele. Az elmúlt években kiegyezett a mintegy ezer lakos a koppenhágai hatóságokkal. Szerződések szabályozzák az áram- és a vízellátást, a lakosok adót fizetnek. Harminc év elteltével még a konzervatívabb pártok sem fenyegetik már komolyan a "szabadállamot" azzal, hogy eltörtlik. Nyáron idegenvezetéssel is végigjárható, belépő nincs, és nem szabad fotózni, tényleg igen komolyan veszik!! :)

Május elseje a munka ünnepe, ezért egész Koppenhága kiment a szabadba, és megszállta a parkokat, szórakozóhelyeket. Itt is egy tök jó ötlet, hogyan lehet eltölteni egy ilyen napot.

A Carlsberg sörgyárban elfogyasztott finom hideg sör után az Elefántkapun keresztülsétálva szembe kerülünk egy gyönyörű parkkal, a Sondermarken ösvényei pedig a kastélyhoz vezetnek el bennünket. A külön kormányzattal rendelkező Frederiksberg valósággal város a városban. A lakbérek magasabbak ugyan, de az adók alacsonyabbak. A negyed központja a Frederiksberg Have nevű angolkert mesterséges tavakkal, csatornákkal és szigetekkel.

A Frederiksberg-kastély ma a Katonai Akadémiának ad otthont, nem látogatható.

A munka ünnepén a boltok délben zárnak (még a bicikliboltok is!!), utána hagyományos gyűléseket tartanak, végül pedig a Faelledparkenben folyik az ünneplés.

Az egész parkban nyüzsögtek az emberek, fiatalok, öregek ettek, ittak és buliztak amerre a szem ellátott. Hihetetlen élmény volt ebben részt venni. A környezet is gyönyörű szép, és minden sátorban más zenét hallgathattunk. Mindenki boldog, énekel és táncol, s ez az egész körülbelül 7-8 -ig tart este. Utána lezárják a pultokat, nem adnak ki több italt, viszont azok, akik szívesen maradnának a parkban szórakozni, annak sincs semmi akadálya. Remélem jövőre újra találkozunk itt! :)

Skål!!

Addig is egészségetekre!

A történelmi feljegyzésekben "Őfelsége nyári kertjében álló új nyári kastély"-ként emlegetik. 1607-ben épült, majd az azt követő években kibővítették a kastélyt. Rosenborg külsőleg alig változott építése óta. IV. Keresztély a reneszánsz művészet nagy barátja németalföldi flamand építészeket bízott meg a kastély tervezésével. A Rosenborg-kastély nemcsak a játékos oromzatok és tornyok miatt, hanem a falak feltűnően világos színe miat is meseszerű hatást tesz a látogatóra. Az építőmesterek vörös téglával dolgoztak, és a homlokzatot világos homokkővel díszítették. A 24 királyi szoba berendezése is impozáns, ugyanis az évszázadok során itt halmozták fel az uralkodók a műkincseiket.

Mindennap délelőtt fél 11-kor felhangzik a királyi testőrségnek szóló vezényszó: "Vigyázz - lépésben indulj!"

Komoly ábrázattal vonulnak végig a gárdisták a cityn, hogy pontban délben megérkezzenek őrségváltásra az Amalienborghoz, a királynő palotájához. 1833-ban a Rosenborg-kastély múzeum lett, ahol a nép megcsodálhatja a királyi kincseket. A boltozatos pincében őrzik 1680 óta a koronázási jelvényeket: a koronát és a jogart, amely a hatalmat és a tekintélyt jelképezi, az országalmát, amely az eget és a földet szimbolizálja, valamint a birodalmi karfot és a balzsamozó edényt.

Nyitvatartás:
Január - április kedd - vasárnap
11-16
Május - szemptember minden nap
10-16
Június - augusztus minden nap
10-17
Október minden nap
11-16

Belépődíj:
70 DKK

Családja és vendégei részére V. Keresztély kertett építtetett, hogy kedvükre sétálgathassanak. Később a nyilvánosság előtt is megnyitották a Rosenborg Have Kastélyparkot.

Jóllehet az évszázadok során többször is átalakították a parkot, fő útjai ugyanott futnak, mint Keresztély idejében. A széles gavallérutat és hölgyutat két kisebb út keresztezi, amelyek a kastélyhoz vezetnek. Ha szép idő van, a Rosenborg Have a koppenhágaiak kedvelt tartózkodási helye, ahol a párocskák csókolóznak, idősek szunyókálnak, családok ünnepelnek és gyermekek szórakoznak a bábszínházban. A park északi részén Hans Christian Andersen figyeli a vidám sokaságot.

Koppenhága nem megacity, nem nagyságában rejlik a vonzereje. Ellenkezőleg: kicsinek számít a nagyvárosok sorában. Nincs még egy olyan főváros, ahol az idegen ilyen gyorsan kiismerné magát. Eltévedni sem lehet, nemhogy elveszni. Ha ránézünk a térképre, nyomban szembeötlik: az utcaszerkezet még mindig a régi erőd alaprajzához igazodik. Mégis kevésnek tűnt ez a három nap, hogy mindent megmutathassak...

Az Olsen banda - Szeretetreméltó csibészek, akik egy nagy dobással akarnak Koppenhágában meggazdagodni - és persze nem sikerül nekik. Az összesen 14 krimivígjátékból álló sorozat filmjeit 1968 és 1998 között forgatták. Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend.

Egon Olsen a legtöbb film elején a valójában is létező koppenhágai Vridsloselille börtönből jön ki, majd a filmek végén többnyire oda is tér vissza. A börtön előtti utcát később Egon Olsens Vej névre keresztelték át.

A sorozat kedvelői számára igen könnyű az idejutás: A "B" S-Tog-gal kell elmenni Alberstlundig, ahonnan egy rövid sétával egy parkon keresztül juthatunk el a börtön bejáratához.

Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783-1872) püspök és egyházi dalszerző a dán jólléti állam eszméjének atyja. Ő adta a dánoknak a következő receptet: mindenkinek legyen joga tehetsége kibontakoztatására, de azzal a feltétellel, hogy ennek során nem árthat másoknak. Azok pedig, akik sok jövedelemre tesznek szert, adók formájában adjanak át valamit a rosszabbul keresőknek, valamint az öregeknek, betegeknek. Ez az eszme mindenképpen irigylésre méltó, és jó lenne, ha máshol is követőkre találna.

Grundtvig volt a kezdeményezőke a dán népfőiskolai mozgalomnak is, a felnőttoktatás egyik formájának a vidéki lakosság körében. Mindenekelőtt a fiatalokat akarta szabad, merész gondolkodásra ösztönözni:

"Csak akkor válunk valóban gazdaggá ha kevesebbeknek lesz túl sokjuk, és még kevesebbeknek lesz túl kevesük."

A népszerű püspökről elnevezett Grundtvig-templom Koppenhága Bispebjerg negyedében teljes mértékben Grundtvig szellemét idézi: monumentális hatású templom, de nélkülöz minden pompát.

Napközben jóleshet egy kávé a Castro Cafféban ami a "Piros Park"-kal szemben található. A kávézó mellett egy utca visz minket Norrebro további parkjai felé. Megálltunk még az Assistens Kirkegard-ban, ahol Andersen nyugszik, és pont a születésnapjára esett a kirándulásunk. A dán gyerekek nagyon szép leveleket, és virágokat vittek a mesemondónak ebből az alkalomból.

A Norrebro-t átszelő tó hídján átsétálva a Kastellet felé tartottunk, s az út két oldalán gyönyörű parkokat láttunk. A Botanikus kertben kezdetben csak néhány ágyás volt, melyeket egy professzor meg egy kertész gondozott. 1871-ben azonban az országgyűlés úgy döntött, hogy nagyszabású botanikus kertet kell létrehozni Koppenhágában, méghozzá a régi városfalak között. A kertmérnökök és az építészek Belbiumban és Angliában kerestek hozzá mintát, ahol már rendelkeztek tapasztalatokkal az üvegházak építése terén. Ennek köszönhetően modern növényházak születtek öntöttvasból, üvegből és fából. Az idő sajnos nem volt valami mesés, és sok mást is meg szerettünk volna nézni, ezért nem mentünk be szétnézni. Viszont egy kis felfrissülésre, kikapcsolódásra remek környezetet nyújthat a Botanisk Have.

Az utca másik oldalán pedig a kastélyparkban tehetünk sétát. Családja és vendégei részére V. Keresztély kertet épített, hogy kedvükre sétálhassanak. Később a nyilvánosság előtt is megnyitották a Rosenborg Have kastélyparkot. A palota felújítás alatt van, remélem legközelebb lesz időm itt sétálni!

Ezen az utcán még egy remek ötlet a műkedvelőknek az Állami Művészeti Múzeum (Statens Museum for Kunst). Dánia legnagyobb műgyűjteményének első festményei a királyi képtárból kerültek ide. Amikor 1884-ben leégett a Christiansborg-palota, a királyi képgyűjteménynek új helyet kerestek. A képek új otthonát Vilhelm Dahlerup építette fel 1896-ban, ugyanabban az időben, amikor a Carlsberg Glyptotek tervein dolgozott.

Remek hosszú sétát tettünk a Kastelletnél, s alig vártam, hogy hazaérjünk. Utolsó napon a Carlsberg Sörgyárban voltunk, ami megint fergeteges volt, s akárki, akármit mond... Dánia nem olyan, mint ahogy mások mondják.. el kell jönni, és a saját szemetekkel kell látni és a szívetekkel kell érezni azt, ahogy ők élnek, viselkednek.

Skol!

Reggel, amikor felébredtem, nagyon szépen sütött a nap, és alig vártam, hogy elindulhassak valahova kirándulni. Délelőtt lakótársammal elsétáltunk, az innen körülbelül 15 percre a Tagensvej-en található Grundtvigs Kirke-hez.

Az épület kicsit olyan, mint egy legókockákból emelt óriási építmény. A Grundtvig-templom hatmillió világosságra téglából épült, Vilhelm Jensen Klint (1853-1930) tervező utasításai szerint. Az építész szándék az volt, hogy a Nikolai Frederik Severin Grundtvig püspök emlékére emelt templom szerény legyen, ám egyszersmind monumentális. Az eredmény egy hatalmas székesegyház, amely a dán falusi templomok formáját idézi.

1800 hívőt fogad be egyszerre az épület, de a belseje inkább kopár. Kaare Klint, aki apja halála után az épületet befejezte, mellőzte a cikornyát a homlokzaton és a színeket a templom belsejében. Az épülettel szemben egy nagyon szép temetőben sétálhatunk, kellemes környezetben.

A következő állomás Vesterbro volt, mely egyre jobban konkurál Koppenhága voltaképpeni központjával. Nemcsak művészeti, kulturális eseményekkel és új éttermekkel, kávézókkal szolgál a városrész, hanem egyszersmind tanúi lehetünk itt a fővárosiak hétköznapi életének is. A Főpályaudvar mögött elterülő negyed Koppenhága koszos részének számított régen a vágóhíd, a cserzőműhelyek, a drogkereskedelem, a prostitúció és a sötét hátsóudvaros bérkaszárnyák miatt - de ez ma már a múlté.

A Carlsberg sörgyárat Christian Jacobsen alapította 1847-ben, később a fia vette át, aki átépítette. A Carlsberg sörgyár ma a világ legnagyobb sörfőzdéi közé tartozik (az 5. helyen áll a világranglistán). Az itt gyártott Carlsberg sör a legjobban fogyó sörfajta Dániában. Kistestvérét, a Tuborgot szintén a Carlsberg gyártja. A belépő felnőtteknek DKK 80 (18 éven felülieknek), fiataloknak (6-17 éveseknek) DKK 60, és gyerekeknek (0-6) ingyenes. Koppenhága kártyával ingyenes a belépés. A belépőjegyben benne van két kupon, mely a múzeumlátogatás során bármikor felhasználható valamilyen különleges sörre, vagy üdítőre.

A bejáratnál két hatalmas elefánt várja az érkezőket. A múzeum előtere úgy néz ki, mintha egy western filmbe csöppentem volna, körben a maláta illat szállt kifele minden épületből, középen ki lehet ülni padokra, s egy bárpulttal biztosítják a látogatók kényelmét. A bejárattól balra van a jegyvásárló iroda, ahol egy szuvenírbolt is található. A pólók, pulóverek 100-300 korona körül megvásárolhatók, de ha megelégszik az ember egy pohárral, vagy sörnyitóval, akkor 20-30 koronából megúszható az ajándékozás. Az épület felső szintjén található a bár, ahol kipróbálhatók a remek sörök. A bejárattól jobbra, a múzeum első termében nyomon követhetjük a Carlsberg sörgyár hosszú történelmét, megnézhetjük azokat a sörösüvegeket, melyeket abban az időben forgalmaztak. S nem mellesleg az első sör elfogyasztását itt ajánlják, mivel itt is van sörcsap és egy pult. A felső szinten a hatalmas bontatlan sörösüvegek gyűjteményét tekinthetik meg az ide látogatók, mely a világ legnagyobb gyűjteménye.

A következő teremben azokat az eszközöket mutatják be, melyet a gyár megnyitásakor használtak, képekkel, videókkal részletezik, és teszik barátságosabbá az amugy hideg szobákat. Az "Old Brewhouse" számos érdekes információt tartogat az ide látogatóknak!

Egy szoborkerten átsétálva az utunk egy istállóépületbe vezet, ahol az első járműveket és sörösrekeszeket nézhetjük meg, sőt akár meg is foghatjuk. Mivel az istállóépületben tényleg lovakkal dolgoznak, s ha szállítani kell dolgokat, számos esetben az ő segítségüket kérik.

A nézelődés után érdemes beülni a bárba egy remek dán vacsorára, s egy sörre! Nem mondok több részletet, remélem felkeltettem az érdeklődését a sört kedvelőknek! :)

Kedves egészségetekre!!! :)

Vasárnap délután egy kellemes sétára a legalkalmasabb hely a Kastellet, és a környékén rengeteg gyönyörű templom és látnivaló van. Ahogy leszálltam a vonatról, és elindultam a Kastellet felé, rögtön látható a Gustafs Kirke.

A Citadella (Kastellet) Koppenhága utolsó megmaradt erődítménye. 1662-63-an épült, hogy a svédek ellen védje a várost. Nevét építtetőjéről, III. Frigyesről kapta, hivatalos elnevezése ugyanis Citadellet Frederikshavn.

1725-től kezdve főleg börtönként szolgált. Leghíresebb rabaj Johann Frederich Struensee volt, a gyengeelméjű VII. Keresztély udvari orvosa, a királyné szeretője. Struensee 1770-ben magához ragadta a hatalmat, és kabinetdöntések útján kormányzott 1772-ig, amikor is letartóztatták.

Napjainkban katonai célra használják a falak mögött álló épületeket: kaszárnyaként.

Szerintem nagyon szép ez a hely, alkalmas egy egész napos sétára.

Az erődön belül egy emlékmű is található.

A hídon átkelve további látványosságok vannak, a hatalmas kikötő, s szembe hadihajók.

És nem utolsó sorban itt látható a Kis Hableány is, akiről most néhány érdekességet leírok nektek! :)

1964-ben az éjszaka leple alatt vandálok lefűrészelték a Kis hableány fejét. Úgyhogy fej és hajzat nélkü kellett Koppenhága kedves lánykájának üldölgélnie a kövén a tengerparti sétány, a Langelinie mellett. 1988-ban másodszor is levágták a fejét, 2003-ban pedig ismeretlenek a vízbe lökték. De bármi is történt a Kis Hableánnyal, a sebei már behegedtek, s újra szerelmesen, ábrándozva és kicsit búsan tekint az Oresundra.

Visszafele sétálva az állomásra, még megnéztem a Sankt Alban Kirke-t.

Gyönyörű szép turistaközpont a Kastellet, érdemes itt egy egész napot eltölteni. Vannak a környéken kávézók, büfék, és pihenési lehetőségek. Fel kell készülni a hatalmas szélre, és az árakra. :)

Elnézést, hogy sokáig nem írtam ide, de rengeteget kellett készülnöm az iskolára és, miután felvettek a dán Microsoft Student Partner csapatba, számos feladatom volt. Főleg, hogy egy tanulmányi versenyen is részt veszek időközben.

Március 6.-a reggelén úgy ébredtem, hogy hatalmas izgalmat éreztem a szívemben. Erre a napra szerveztük az első hivatalos MSP meetinget Dániában a Microsoft épületében,Hellerupba. Időben elindultam reggel, hogy legyen időm sétálni a környéken a megbeszélés előtt. Előző este rengeteget készültem a beszédemre, amit mondani akartam, ezért reggel meglehetősen fáradtan indultam Hellerupba. Ezért az első állomás az Emmerys kávézó volt, ahol egy remek Espresso-t (29kr) és egy fantasztikusan csokis Brownie-t (22kr) választottam reggeliül!

Sok mindent terveztem erre a napra, de sajnos esett az eső, így inkább a kikötőt vettem célba. Előtte még megálltam a Hellerup Kirke mellett, a város híres templománál. Északabbra lett volna az Oregardsparken, és a Múzeum, ide legközelebb elsétálok, ha jobb idő lesz!

Ahogy továbbsétáltam, láttam a Rontunden-t...

És a Tuborg sörgyárat.

Továbbsétáltam a tengerpart felé, ahol a Microsoft épülete található. Van itt egy kikötő és rengeteg érdekes szobor, kézműves dolgok, és ami a legcsodásabb volt, a tenger és a vitorláshajók.

Bal oldalon egyébként a Microsoft épülete látható (az üvegépület).

S ezzel a képpek bizonyítanám, hogy tényleg itt voltam! :D

Itt található egyébként a híres Waterfront Shopping bevásárlóközpont, nem mellesleg a Microsoft épülettel szemben. Érdekes itt is körbenézni, bár elég drága, és furcsa stílusú áruk voltak. De azért itt is találtam egy zseniális dolgot...

És végezetül a Microsoft épülete, ahol a meeting volt. Utóbbiról szakmai blogomban olvashattok a közeljövőben!

Az elhangzottakat megünnepelvén nagyon sok barátom eljött a lakásunkban tartott partira, és nagyon jól éreztem magam, őrületesen hálás voltam mindenkinek, hogy eljöttek! Ha jobb idő lesz, még szeretném megnézni a Gentofte BrandMuseum-ot, és a Mindeluden Ryvangen-t, ami szintén egy hatalmas és bizonyosan csodaszép park! Remélem felkeltettem az érdeklődést!!

... és végre ott lehettem! Nagyon jó koncert volt! Végig az első néhány sorban mozoghattam!!

Az előzenekar, a KING nagyon jó indítást adott a bulinak. A zenéjük nagyon jó, bár nekem kicsit vontatott, de az együttes tagjai elég meglepőek voltak. Tulajdonképpen folyamatosan köpködtek a fejük fölé, és a gitáros úgy nézett ki, mintha ronggyá tépte volna az agyát... néha odaállt a "DJ asztalka" mellé, amit dőlöngélve támasztott, és a gitárját úgy dobálta a backstage-ben az emberének, hogy rossz volt nézni...  De amugy jókat röhögtem rajtuk.

A SlipKnoT-ra körülbelül háromnegyed órát vártunk... de nem hiába. Az együttes élőben is olyan csodálatos, mint a lemezeken, a dobosokat emelgették, forgatták, a háttérben nyomták a tüzet, fergeteges volt. Szerencsére nem csak az új albumról játszottak, hanem előszedték a régi nagy klasszikusokat is, amikre nagyon nagy pörgés alakult ki! Minden hang kihallatszott, és mindenki velük együtt üvöltötte a dalszövegeket!