Tegnap kaptam egy e-mailt, ami így kezdődött:

Hi Eva

Welcome to Denmark and to MSP Denmark! :)

Ez a levél egyszerűen felforgatta az egész életemet itt Dániában. Otthon diáktanácsadóként, azaz Microsoft Student Partner-ként tevékenykedtem, és ezek szerint eredményesen. Szerencsére jókat hallottam vissza magamról a Microsoft Magyarországtól is. Az, hogy kapcsolatba kerültem a dán csapattal, azt nekik köszönhetem! Ezúton is megigérem, hogy nem fogok szégyent hozni a magyar csapatra, és nem hazudtolom meg a jó véleményét otthoni főnökeimnek!! :)

 Amikor elmeséltem a lakótársaimnak, rögtön elkezdtek sütni főzni, dobtak be sört a hűtőbe, és áthívtak még néhány embert a szomszédból. Nagyon hálás vagyok, hogy méltón megünnepelhettük ezt a hírt!! Köszönöm szépen! :D

És én is megajándékoztam ma magam egy kis nyalánksággal :D

A múzeum mindenekelőtt az etruszk gyűjteményéről híres, csak Olaszországban lehet ehhez foghatót látni. Az ókori gyűjtemény magját az i.e. 300-tól i.sz. 500-ig tartó időszakból származó egyiptomi, görög és római szobrok alkotják. Az újabb gyűjteményekben dán és francia művészek szobrai és festményei láthatók.

Koppenhága Carl Jacobsen sörgyárosnak és feleségének, Ottiliának köszönheti a gyűjteményt és a múzeumot. A házaspár 1892-ben adott megbízást, hogy készüljön terv a szoborgyűjteményüket befogadó épülethez, azaz glyptotékához. Néhány évvel megnyitása után az épületet Hack Kampmann tervei alapján kibővítették. A régi és az új szárnyat impozáns üvegkupola köti össze. Alatta pálmák és szubtrópusi növények között, csobogú kút mellett tarthatnak pihenőt a múzeum látogatói.

A Glyptotek magáénak tudhatja a Franciaországon kívüli legnagyobb Rodin-gyűjteményt, Edgar Degas valamennyi bronzmunkáját, valamint képeket Manet-től, Gauguin-től, és Cézanne-tól.

Nagyon szép az egész, érdemes rászánni egy napot, hogy mindent alaposan megnézzünk. Vasárnaponként a látogatás ingyenes!! Továbbá a gyerekeknek is számos programmal készülnek, ma is, vasárnap tele volt a múzeum gyerekekkel, és egész nap foglalkoztatták őket. Kaptak egy "útlevelet", amit minden teremben le kellett pecséltetni a biztonsági őrökkel, vagy például a múmiák termében volt egy mágneses tábla, melyen kicsi darabokból kellett múmiát építeniük. Ezekről nem készítettem képet, de a múmiákat nagyon szeretem, ezért róluk rengeteget. Ó, igen, szabad fotózni a múzeumban!! :D

A múzeummal szemben van a Városháza (Radhus), ahova most nem tudtunk bemenni, de majd legközelebb. Ezen a téren egyébként számos étterem van, ezért akár egész napos programot is tervezhetünk ide. Jövőhéten a Nemzeti Múzeumot látogatjuk! :)

Az első iskolai hét után úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy kis kikapcsolódást, ezért - mert bár a Friday Bar nem volt nyitva - megtaláltuk a megfelelő helyet egy remek szórakozásra. Ez a hely a Krazy Kanguruh volt, mely nem mellesleg a Tivoli-val szemben található. Ettől nem messze található a Carlsberg Glyptotek, és a Városháza is. Igyekeztünk a helyszínre, mivel úgy volt meghirdetve, hogy este 10 és 11 között érkezőknek ingyen van a sör... Annyi ingyen sört iszol ebben az időintervallumban, amennyit csak bírsz...

Ahogy a helyszínre értünk, az ajtóban egy méretes biztonságiőr műanyagpoharakat osztogatott, és kedvesen ellenőrizte az okmányainkat belépés előtt. Ahogy beléptem a szórakozóhelyre, halkan szólt a zene, az előtér szinte üres volt, egyedül az ESN ügyintézői voltak jelen az asztaloknál, hogy akik szeretnének, rögtön kaphassanak kártyát 50dkk-ért. Ez arra kellhet, hogy különböző kirándulásokon és utazásokon olcsóbban részt vehessenek a hallgatók. Továbbá, a Krazy Kanguruh-ban egész este fele annyiba kerül a sör a kártya felmutatásával. Részemről nem igényeltem még meg a kártyát, mert bár mindez elég jól hangzott, az ESN szervezésében lévő lappföldi, vagy oroszországi utazás esetében az utazási költséget attól nekem kell állni. Egy lépcső vezett a szórakozóhely "szívébe", ami dugig volt emberrel. Nagyon jól el volt rendezve, az épület egyik fele üldögélős sörözgetősre volt kialakítva, középen egy "zárt" dohányzórész, s a másik oldalon pedig az őrületes méretű tánctér, ahol "diszkózni" lehetett.

Sajnos lent elég sötét volt, szóval nem sok képet csináltam... Csak ezt! :D

Nagyon jó volt itt a buli és meglepően sok - két asztaltársaságnyi - magyar volt lent. Sőt! Találkoztam azzal a sráccal, akivel a repülőn ismerkedtem meg! A szaktársaim közül is sokan lent voltak, ezért rengeteget csocsóztunk, és hülyéskedtünk. Nagyon jó volt. 11 óra előtt 10 perccel elfogyott a sörünk, ezért beálltunk gyorsan az utolsó ingyen sörért a sorba. Odanyújtottam két ismerősét és az én poharamat, hogy azokat kérnénk újratölteni. A csapos a két srác poharát megtöltötte... s velem közölte, hogy nincs több. Nem hagytam magam, és mondtam neki, hogy mégis egy lánynak azért adhatna még egy kört, aztán elröhögte magát és a többiekkel ellentétben - mert ők műanyagpohárból ittak - üvegpohárba kaptam az italomat! :D

Kis ideig bementem táncolni a belső terembe, de annyian voltak, hogy rendesen SlipKnoT koncerten éreztem magam... Ehhez a mondathoz még visszatérek.

A fenti képen az úgy nevezett FISK nevű italt láthatjátok 2cl-es poharakban "tálcán"... mert ez így olcsóbb... állítólag! :D Ez a FISK egyébként olyan, mintha a Jagermeister-t és a fekete Absinthe-ot összekeverték volna.. volt ilyen erős is! Óvatosan ezzel - az egyébként dán - itallal!!

És visszatérve a SlipKnoT-ra...

Sajnos otthon nem tudtam elmenni a koncertjükre, amit nagyon sokáig borzasztóan sajnáltam - 2015.02.05. - , de nem sokkal Dániába érkezésem után AN-nel megvettük a jegyeket erre a szédületes koncertre! Nagyon várom a bulit, ami február 12.-én lesz itt, Koppenhágában.

I prepare for HELL!! :D

Norrebro színes, alternatív városnegyed. A Norrebrogadén és a Skt. Hans Torv körül különböző nemzetek éttermei és boltjai várják a vendégeket és a vásárlókat. Amit személy szerint nagyon ajánlok, a különböző étkezdék, és a Lidl a Lygten út vége felé. Erre van még néhány olcsóbb bolt arra az esetre, ha hosszabb távra készülünk. Például egy hetes itt tartózkodás esetén szerintem nem akkor kiesés az 5-10 korona, mint annak, aki fél évig szeretne maradni a városban. :)

Az itt található Assistens Kirkegard egy szép parkban kialakított temető impozáns síremlékekkel. Története a középkorra nyúlik vissza, amikor az volt a szokás, hogy a halottakat a templomban helyezték örök nyugalomra. Idővel már alig maradt hely az oltárok mellett. A pestis évében néhol öt koportsót egymás fölé helyezve is alig győzték a temetést. Ezért hát a városon kívül létesítettek kisegítő temetkezési helyeket.

A 18. század közepén annyira rossz volt már a helyzet, hogy 1757-ben királyi rendelet született egy újabb kisegítő temető létesítéséről a városfalakon kívül. Minden egyházközösség kapott egy részt a temetőből, ahol szegény és ismeretlen halottainak temetéséről gondoskodhatott. Így csináltak helyet a gazdagok számára a templomokban. De miután 1785-ben egy tekintélyes koppenhágai polgár kinyilvánította azon akaratát, hogy a szegények temetőjében szeretne nyugodni, a társadalom jómódú tagjai is egyre nagyobb számban leltek a kisegítő temetőben nyughelyet.

A dán hírességek közül itt nyugszik Soren Kirkegaard (filozófus), Hans Christian Andersen (mesemondó), Kobke (festő) és Martin Andersen Nexo (író).

Továbbsétáltunk a városrész tava felé, ami tulajdonképpen elválasztóként húzódik keresztük Norrebro, Osterbro és a többi városrész határán.

Hazafelé még megálltam az úgynevezett Piros Téren... ahol minden piros... de tényleg! :D

Ez is remek délután volt! Remélem, még sok ilyen túrán részt vehetek!

Reggel, amikor felébredtem, azt láttam, hogy az ösztöndíjas hallgatók fel alá szaladgálnak, mivel fogalmuk sincs, hogy hirtelen hova kell menni, mit kell ott csinálni, és van-e valami kötelezettség, amivel elmaradásuk van. Én is így voltam. Azonban szerencsére minden simán ment, és mondhatom, nagyon jól éreztem magam Hétfőn! Ahogy útikönyvemben is, és meglehetősen sok helyen olvasható, valóban a biciklistáké az út mindenfele Koppenhágában. A járda és az aszfalt között autónyi szélességű bicikliút van minden utcában. Sőt, van olyan hely, ahova csak biciklivel lehet bemenni. Bár a kollégiumtól öt percre van az épület, ahol én tanulok, mégis tervezem, hogy veszek magamnak egyet, mivel számos kirándulásra alkalmas helyre el lehet jutni olcsóbban és gyorsabban, mintha tömegközlekedéssel, vagy autóval utaztnál. A biciklistáknak van saját jelzésrendszerük, és van számukra külön jelzőlámpa is felszerelve. Az alapvető jelzéseket ismerjük mi is, jobbra, vagy balra nyújtott kezünkkel mutatjuk a mögöttünk jövőknek, hogy le kívánunk kanyarodni valamelyik utcába. Továbbá, ha a vállad mellé emeled a kezed, az itt azt jelenti, hogy meg fogsz állni. Amint az egyetemhez értem, azt láttam, hogy tele volt az utca biciklikkel. Volt is egy kedvencem:

Az első órám (Software Design) fél 9-kor kezdődött, amit az előadó úgy kezdett, hogy elénk rakott néhány kérdést, és készítsünk prezentációt a válaszokkal. Kaptunk rá egy órát, majd egyenként mindenkinek elő kellett adnia a tudását. Mit ne mondjak... eléggé meglepődtem... De nagyon jól sikerült, ezért bátran indultam a következő előadásra (Web C# - MVC) 11-kor. Délután 4-ig folyamatosan kódoltunk, és próbáltuk követni, amit a tanár úr mond... angolul. Ő egyébként dán, mégis egész jól érthető volt, amit mondott. Mikor végeztünk, a szaktársak, akik már régóta járnak erre a szakra itt, megmutatták, hogy hol kell péntek délutánonként szórakozni, és hogyan csocsózik egy igazi egyetemista... Kemény ellenfelek! Nagyon jót játszottunk, majd még a hazaút előtt beugrottunk venni valami kaját.

Este személy szerint rengeteget gyakoroltam, és néha kinéztem a teraszra... A fenti látványt este nyújtotta felém a táj. Ma pedig Android Game előadáson vettem részt, melyet egy svéd férfi tartott. Ő igazán svéd volt, nagy hangú, magabiztos, sokszor talán túlságosan is... és nem nagyon foglalkozik vele, ha lemaradsz... nagyon kellett figyelni, de mikor hazajöttem, simán megcsináltam az itthonra feladott programot. Mint egy vérbeli Android párti személy, erősen bírálta a Microsoft és egyéb cégek - de főleg a Microsoft - tevékenységét, kódolási szokásait, és egyáltalán a programozási nyelvet, s az ahhoz tartozó fordítóprogramokat... Jókat mosolyogtam rajta! :)

Este még programoztam sokáig, és tanultam a csütörtöki Software Design órára, majd elkezdtük összegyűjteni a papírokat, amik szükségesek a CPR kártyához... Mivel holnap ugyan szünetem van, de holnap lehet megigényelni azt a kártyát, amivel ingyen mehetek orvoshoz, nyomtathatok az egyetemen, és használhatom a könyvtárat. Tulajdonképpen olyan, mint otthon a diákigazolvány. Bizonyos helyekre állítólag kedvezményeket is kapunk majd! Ennyi volt mára, majd holnap újra mesélek! :D

Vi ses i morgen!! :)

A szombat átlagosnak igérkezett, lakótársaim is pihizgettek, és tervezgettük, hogyan töltsük el a napot. A németek elmentek biciklit venni, a koreai srác is lelépett valahova. Ketten maradtunk a koreai csajjal. Átjött néhány barátnője és csináltak valami nagyon fura kaját! :D Úgy nevezték, hogy KIM. Volt benne rizs, piros színű borsos koreai paprikás fűszer, ami nagyon csípős volt, és valami lazacos zödséges keverék. Ez mind egész fini volt, leszámítva azt a dolgot, amibe belecsomagolták. Mert az tengeri hínár volt... fogták ezt a kilapított növényt, tettek rá egy kiskanállal a kevert rizsből és megették. Sőt, állítólag magában is eszik ezt a sózott hínárt. Nekem annyira nem ízlett, ezért kenyérrel eszegettem meg a kaját.

Délután, vagy inkább estefele egy magyar srác átjött, s még pár ismerős a környező lakásokból és megkóstoltattuk velük a PÁLINKÁT! :D A német, a lengyel meg mi ketten nagyon jól bírtuk, de szegény koreaiak majdnem megfulladtak tőle! Nagyon mókás volt. Kis idő múlva mindenki visszatért a szobájába, kicsit fáradtan. Egyszercsak megjelent a német lakótársam, aki közölte, hogy éjfélkor indulunk a városba bulizni... Először nem akartam menni, merthogy én is nagyon fáradt voltam, de úgy döntöttem, hogy az utolsó hétvégém suli előtt, muszáj kimozdulnom! Tényleg elindultunk éjfélkor, és elbuszoztunk a város másik végébe, ahol egy olyan szórakozóhelyre mentünk be, ami egyrészt dugig volt emberrel, viszont tök jó zenék voltak. Nem csak a szokásos diszkózenét, hanem rengeteg retro, és rock zenét is hallhattunk! Sokat táncoltunk és még többet énekeltünk... ittunk! :D Az épületen belül volt egy elzárt rész, ahol lehetett cigizni, s nem kellett kimenni a hidegre. Valamilyen módon szellőzött viszont, mert abszolút nem volt ott füst. Volt viszont itt egy csocsóasztal, ahol rögtön beálltam pár körre játszani, s végig nyertem! Nagyon élveztem.

Lassan elindultunk haza, úgy hajnali 4 fele, még megálltunk egy McDonald's-nál, mindenki megvacsorázott. Fél óra múlva megérkeztünk a kolihoz, és szépen csendesen mindenki lefeküdt aludni. Nagyon jól éreztem magam, és örülök, hogy nem hagytam ki ezt a bulit.

Vasárnap dél körül, mikor mindenki magához tért, elkezdtünk készülni a hétfői első tanítási napra. Megnéztük, mire kell készülni, és hogy mégis hova kell menni. Estefele elsétáltunk az egyetlen koliban lakó szaktársammal az épülethez, aztán bementünk a Lidl-be bevásárolni. Összesen 6000 forintot költöttem úgy, hogy vettem Wc papírt, mosogatószert, szivacsokat, kukászságot, mosogatógépbe tablettát, egyéb tisztítószereket, tisztálkodószereket, wc illatosítót... meg egy csomó kaját magamnak... Szerintem annyira nem volt drága. Még találtam pár koronáért néhány apróságot, amit nem bírtam otthagyni:

Egy pénztárca...

És egy doboz koronával díszített cukorka... :D

Reggel korán ébredtem, és hálám jeléül, hogy AN átengedett egy szobát a lakásában, elmosogattam gyorsan, és szétnéztem a lakásban. Itt Dániában a tusoló úgy néz ki, hogy van bal oldalon egy szabályozó, mellyel beállítható a vízsugár erőssége, a másik oldalon pedig fokra pontosan be tudod állítani, milyen meleg vízre van szükséged.

Az ablakok nem befelé, hanem kifelé nyílnak, ha bukóra állítod, akkor kifelé, az ablak alsó része bukik.

Szerencsére a tükrök is túl vannak méretezve, ezért nagyon élveztem a reggeli készülődést! :D

Délután egy órakor volt az első KEA meeting az ösztöndíjas hallgatók számára az ún. DESIGN épületben. Mikor megérkeztem, 4 német fiatallal kávézgattam, akik szintén erre az alkalomra érkeztek. Nagyon kedvesek voltak, azóta is rendszeresen töltjük együtt a szabadidőnket. A meeting első pár percében olyan hallgatókkal kellett beszélgetni, akikkel addig nem tudtál, csoportokba verődtünk, és mindenki bemutatkozott, és elmondta a neve történetét. A kedvencem Nyoka volt, aki elmesélte, hogy anyukájának volt egy kedvenc sorozata egy dzsungelhősnőről, aki mindig valami bajba keveredett, s őt hívták így... Innen kapta a nevét. A következőkben kaptunk egy zsákot, amiben volt egy pendrive és egy kis könyv a fontosabb információkkal, két brossúra arról, hogy mit érdemes megnézni, és hogyan lehet oda eljutni, sok fini KEA-s cukorka, egy KEA-s üdítős flakon, egy KEA-s nyakbaakasztó, és egy beiratkozó papír dán nyelvtanfolyamra.

Sok előadást meghallgattunk, bemutatkoztak a mentorok, és megmutatták, kinek hol lesznek az órái. Kaptunk sütit, kávét, teát, majd körbevezettek minket az épületben. Megnéztük a könyvtárat, ahol állítólag sok időt fogunk tölteni, és egy úgy nevezett Material Connexion nevezetű termet, ahol szerintem minden lehetséges felhasználható anyag ki volt állítva. Az alábbi volt a kedvencem:

Majd a meeting végén ideadták a kollégium kulcsát, és mindenki elindult a lakás felé az én vezetésemmel! :D Kicsit aggódtam, mert én rendszeresen eltévedek. Szerencsére könnyen megtaláltuk a kolit, mindenki szépen elfoglalta a kis szobáját, elrendeztük a dolgainkat, majd néhányan elindultunk szétnézni a környéken. Mivel elég éhesek voltunk, megálltunk egy helyen, ahol Kebab-ot ettünk... Szerintem soha többé nem eszek ilyesmit.. :)

Este megismerkedtem a lakótársaimmal, és néhányan átjöttek a szomszéd szobákból is, hogy megismerjenek minket. Egy koreai lánnyal, egy koreai fiúval, és egy német fiúval lakok együtt, akik szerintem nagyon aranyosak, jól megleszünk. Mindenki elmesélte, hol tanul, mit tanul, néhány nevezetes dolgot az országró, ahol él, és hogy mit szeret csinálni a szabad idejében. Természetesen Dánia egyik legjobb sörét kóstolgattuk közben, a Carlsberg Carls nevű italát. Szerintem nagyon jó sör!

Ami nagyon tetszett, hogy úgy vettük észre, hogy fáradtak vagyunk, hogy egyre kevésbé jutottak eszünkbe alapvető angol szavak... :D Az este jól alakult, és egyre jobban tetszik a város. Kirándulni nem tudom, mikor lesz idő, de remélem hamarosan.

God Aften!
(Jó éjszakát!)

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy tanulmányi ösztöndíjjal utazhatok Dániába, a koppenhágai egyetemre! A VELUX ösztöndíj sikeres elnyerésével januártól júniusig tartózkodok itt, és remélem, hogy valóban tartalmasak lesznek a napjaim!

A repülőjegyet már jó előre megvettem, és előre tudtam, hogy mekkora táskákkal indulhatok útnak. Ennek ellenére persze az utolsó néhány nap azzal telt, hogy egyik táskából a másikba pakoltam, közben tízpercenként elolvastam a Norwegian honlapján a szabályokat. A bőrönd engedélyezett mérete 20 kg volt, az enyém súrolta a 30 kg alját... De szüleim megértőek voltak, és egy szót sem szóltak a ráfizetés miatt.

A repülőm 11:15-kor szállt fel január 29.-én. Az átvilágítás előtt szó szerint könnyes búcsút vettem a családomtól és sokáig vissza se mertem nézni. Azt hiszem még beletelik pár napba, míg enyhül ez a szomorkodás.

Ablak mellett ültem, ezért folyamatosan kukucskáltam kifelé az ablakon. Szerintem remek képeket csináltam, de nagyon felhős volt az ég, ezért sok minden nem látszott. Nem volt annyira rossz utam, leszámítva azt a pár cigányt, akik végigordították az utat. Mondjuk nem nagyon törődtem velük, mert nagyon élveztem a fotózgatást!! Volt WiFi is a gépen, szóval egy gyors helyzetjelentést tudtam dobni a szüleimnek, hogy minden rendben!

Egyszercsak megláttam a dán tengerpartot, és hihetetlen boldogság fogott el. De érezhető volt a különbség, mikor leszálltam, minden sötét volt és nyirkos, a nap nem nagyon sütött, és komolyan hideg volt. A gép valamikor délután egy óra előtt szállt le, majdnem negyed órával korábban, mint ahogy ki volt írva.

Szerencsére a repülőn megismerkedtem egy magyar sráccal, aki sokat segített az eligazodásban a reptéren és a jegyvásárlás kapcsán is, így simán el tudtam indulni a jó irányba. Megmutatta a metrót, és hogy hogyan működik itt a zónás lyukasztós rendszer. Mert kellett vennem egy lyukasztós jegyet, ami 2 zónás, és a repülőtérről a célig 3-szor kellett lukasztani, mert 2+1 zónán mentem át. A két zónát a vezető nélküli metróval tettem meg. Aki metróra vár, nem egy koszos csempével borított fallal szegélyezett, retkes peronon áll a félhomályban, hanem üvegből, betonból és acélból épült világos teremben. Körülbelül 3 percenként jár ez a metró, és mikor megérkezik, széthúzódik az üvegfal, és az emberek ki- és beszállhatnak. Be lehet ülni a legelső sorba, ahol amugy a vezető ülne, és közvetlen közelről látható a sín... Majd ha nem bőröndökkel járok rajta, csinálok fotókat!! :)

A metró út végén elváltam a segítőmtől, mert neki más volt az úticélja, ezért elindultam, hogy megkeressem az ún. 5A jelzésű buszt. Annyira nem volt nehéz megtalálni, mert a buszmegállók is úgy néznek ki, mint egy komplett állomás. Az egyetlen meglepő dolog a helyes kis bőröndöcskémmel az volt, hogy a busz ajtajánál függőlegesen keresztbe volt egy vasállvány, amin volt a lyukasztókészülék... szóval így lapjával kellett valahogy felügyeskednem magam tök egyedül, bizonyára elég mókás látvány lehettem, mivel se a buszsofőr, se az utasok nem segítettek, csak nézték. Első látásra picit megijedtem, és reménykedtem, hogy ezek a dánok csak fáradtak, és nem arról van szó, hogy tényleg nincsenek odáig az új emberekért. Nem sokat agyaltam ezen, mert nagyon kellett figyelnem, hogy hol szálljak le.

Norrebro st. volt az úticél, és tulajdonképpen simán megérkeztem. Van egy ismerősöm Dániában (a továbbiakban AN), aki sokat segített nekem abban, hogy kijuthassak ide, s vele beszéltünk meg találkozót a Norrebro Bycenter épületénél. Amint megérkeztem, rögtön WiFi után néztem, és felhívtam mindenkit, hogy megérkeztem szerencsésen. Mivel a telefonom már majdnem teljesen lemerült a fotózástól és WiFi-zgetéstől, keresnem kellett egy helyet, ahol tudom tölteni. Találtam egy kávézót, ahova gyorsan be is ültem, kértem egy "kávét", egy WiFi kódot, egy muffint és megkérdeztem, hogy tölthetem-e itt a telefonomat! :D Először nem is értették, mit akarok, mert ugye angolul kezdtem el magyarázni és egy idős férfi próbált kiszolgálni, ő valószínűleg nem nagyon beszélte ezt a nyelvet. Odahívta a fiatalabb srácot, aki rögtön mindenre igent mondott és egyedül a kávé fogalmával nem értettünk egyet! Nem tudom pontosan miféle löttyit kaptam bögrében... kávészerű volt, de fel kellett cukroznom, és már majdnem citromlevet is tettem bele...

Viszont a Muffin nagyon finom volt! :D

Mivel AN dolgozott este hatig, gondoltam egyet és elindultam - miután feltötődött a telefonom, és mindenkinek jeleztem, hogy minden rendben -, hogy valamennyire ezt az utcát megismerjem. De hirtelen szörnyen hideg lett, az a pici fény is eltűnt az égről, ami addig volt, és elkezdett esni valami. Nem mondanám rá, hogy eső, vagy hó.. még csak nem is hasonlított egyikre sem. Szóval nem mentem messzire, viszont így is meg tudtam nézni, hogy melyik KEA épület lesz az én iskolám. Pont szembe van a Bycenter-rel:

KEA (Computer Science) - Media/IT

2015. február 2.-án kezdem meg itt tanulmányaimat, de remélem, amellett lesz időm kirándulni is néha, hogy még jobban megismerjem a várost - legalább -, és az embereket.

Még néhány kép:

Ezzel a géppel utaztam.

Ez lett a legjobb kép!!

Ilyen hideg volt... a levegőben!

Este AN mikor végzett, elkísért a szállásra, ahol aznap este aludtam. Kényelmes és meleg... erre volt szükségem ilyen hosszú nap után. Még felhívtam mindenkit, hogy végre majdnem végső célomnál vagyok, utána tettem vettem a cuccaimat, és próbáltam felkészülni a következő napra, mivel pénteken volt az a meeting, ahol megkaptam a lakáskulcsot, és az összes fontos információ itt hangzott el. Részemről egyre jobban tetszik ez a város, az emberek igazából nagyon kedvesek és segítőkészek. Alig várom a holnapot!! Addig is, egészségetekre!!

Vi ses i morgen!
(Viszlát holnapig!)