... és végre ott lehettem! Nagyon jó koncert volt! Végig az első néhány sorban mozoghattam!!
Az előzenekar, a KING nagyon jó indítást adott a bulinak. A zenéjük nagyon jó, bár nekem kicsit vontatott, de az együttes tagjai elég meglepőek voltak. Tulajdonképpen folyamatosan köpködtek a fejük fölé, és a gitáros úgy nézett ki, mintha ronggyá tépte volna az agyát... néha odaállt a "DJ asztalka" mellé, amit dőlöngélve támasztott, és a gitárját úgy dobálta a backstage-ben az emberének, hogy rossz volt nézni... De amugy jókat röhögtem rajtuk.
A SlipKnoT-ra körülbelül háromnegyed órát vártunk... de nem hiába. Az együttes élőben is olyan csodálatos, mint a lemezeken, a dobosokat emelgették, forgatták, a háttérben nyomták a tüzet, fergeteges volt. Szerencsére nem csak az új albumról játszottak, hanem előszedték a régi nagy klasszikusokat is, amikre nagyon nagy pörgés alakult ki! Minden hang kihallatszott, és mindenki velük együtt üvöltötte a dalszövegeket!
A negyedik sorig jutottam, már itt is élet-halál harcot vívtunk, hogy éppen melyikünk vegyen levegőt. Volt egy-két méretes részeg, akik itt pogoztak a legkeményebben, de ez nem törte meg a lelkesedésemet! Kitartottam, mert mégiscsak a kedvenceim játszottak! Közben a kordon másik oldalán folyamatosan töltötték műanyagpohárkákba a friss hideg vizet, és küldték befele a tömegnek. Mindenki szépen adogatta tovább a poharakat, ami szintén igen mókás volt, mert ugye a lökdösődés attól nem állt meg ugye.. :D Amikor a második felvonásban a (sic)-et nyomták közelebb kerültem kicsit a kordonhoz, s itt kiemeltek a tömegből, hogy a Peope=Shit-et Corey szemébe nézve üvölthessem! Csodálatos élmény volt!
Amikor vége lett, s elcsendesült a színpad, hirtelen szomorúság fogott el, és nem hittem el, hogy vége. Azt éreztem, hogy fáj mindenem, csurom víz vagyok, és nem volt elég! :D Kijjebb sétáltunk, ahol lehetett pólókat, s egyéb kiegészítőket venni, 300dkk volt a póló, amit kinéztem, s ugyanennyibe került egy sapi. 700dkk-ért lehetett volna pulcsit venni, de nem találtam elég vastagnak, ezért inkább a póló+sapi mellett döntöttem. Ahogy elindultunk a ruhatár felé, láttam, hogy tárva nyitva vannak az ajtók körbe, ezért sürgősen berongyoltam a mosdóba, levettem a vizes fölsőimet, s felvettem a szép új pólómat. Szerencsére a ruhatárba is volt leadva egy-két pulcsi, így végülis annyira nem fáztam... Míg ki nem mentünk az utcára.
Elindultunk hátra a backstage felé, hogy hátha találkozhatunk az együttessel. Minden biztonságiőr és buszsofőr próbált minket elpaterolni onnan, de természetesen csak néhány lépést tettünk arrébb. Megálltunk a buszuk mellett, hátha látjuk őket kijönni az épületből. Egyszercsak nyílik a buszajtó és kiszállt Jim Root, mert rá akart gyújtani! Rögtön odamentünk hozzá természetesen, és ő kedvesen fotózkodott a 20 kitartó rajongójával, aláírásokat is kaptunk tőle.
Remekül éreztem magam, és még az is lehet, hogy idén újra találkozok velük itt, Koppenhágában! :D
