Ha a Knippelsbro vagy a Langebro hídon átmegyünk a kikötői szoros fölött, olyan érzésünk támad, mintha elhagynánk Koppenhágát. A 17. században hollandok által épített Christianshavn még ma is olyan, mintha egy csatornákkal átszelt, önálló kis holland város volna. A turisták számára a legnagyobb érdekesség Christiania "szabadállama", valamint a Megváltó-templom (Vor Frelsers Kirke). Christianshavn északi része, az egykori laktanya területe Holmenen viszont elegáns, semmint holland jellegű. Mindenki, aki ad magára és megengedheti magának, itt bérel lakást a tengerszorosra nyíló kilátással, hogy az Operának, Koppenhága legújabb épületcsodájának tőszomszédságában lakhasson.

Mielőtt átmentünk a hídon, a Tivolitól balra egyenesen sétálva megcsodáltuk a gyönyörű és monumentális Christiansborg-palotát (Christiansborg Slot). Ahol egykoron királyok uralkodtak, ma a nép kormányoz. A Christiansborg-palota a Folketing, azaz a dán parlament székhelye. A képviselők valóban történelmi helyen vitáznak. Absolon püspök 1167-ben emeltette itt az első várat. A régészek akkor leltek rá a maradványaira, amikor 1907-ben a mai palota építési munkálatai folytak. Habár a későbbi évszázadok során a várat egyre-másra átépítették és bővítették, palotának nem igazán volt mondható. Egy angol követ 1692-ben ezt jegyezte fel: "A király székhelye az egész világon a legrosszabb fekvésű, legszegényesebb és legkényelmetlenebb."

VI. Keresztély (1699-1746) véget vetett ennek a szégyennek, 1731-ben lebontatta a várat, és olyan barokk palotát építtetett, amely már rászolgált a Christiansborg névre. Az 1794-es tűzvészben azonban elpusztult Christiansborg. A királyi család átköltözött az Amalienborgba. A második Christiansborg C. F. Hansen tervei alapján épült klasszicista stílusban. Ám ez is leégett, csak a templom maradt épen.

A harmadik Chrsitiansborg végül 1907 és 1928 között épült fel. A súlyos barokk torony és a komor gránitfalak azonban nem teszik valami fényessé. Ennek ellenére II. Margit királynő itt fogadja az állami vendégeket. Reprezentációs helyiségeibe bemehetünk a palotába tartott vezetések alkalmával. A Királyi Lóistállókat - amelyeket megkímélt az 1794-es tűzvész - szintén megtekinthetjük a lovakkal és hintókkal együtt, miként a Királyi Udvari Színházat (1767) is, amely ma a Színháztörténeti Múzeumnak ad otthont.

Belépődíj:
60 DKK

Ahogy a másik oldalon kijöttünk és elindultunk a Knippelsbro híd felé, mellettünk feltűnt a Tőzsde, a Børsen. Négy egymásba fonódó sárkányfarok mered a tetőgerincről az égnek. Lehet, hogy a Tőzsde tornya nem a legimpozánsabb, de minden bizonnyal Koppenhága látképének legeredetibb tornya. Pedig a Tőzsde építésekor (1619-1640) senkinek nem jutott eszébe, hogy sárkányokat tegyen a tetőre. Az épület VI. Keresztély megbízásából emelték, kezdetben vásárcsarnokként (kontorként) szolgált, majd a tőzsde költözött bele. Az épület elkészültekor a király nem volt elragadtatva. Unalmasnak találta a reneszánsz építményt. Így azután két holland építőmester, Lorenz és Hans van Steenwinckel megbízást kapott, hogy az épület csatorna felőli oldalát kis oromzatokkal díszítse, s a tetőre pompás tornyot emeljen. A modern tőzsdéseknek hamarosan szűk lett a tér a sárkányfalak alatt. Az épület ma a Kereskedelmi Kamarának ad otthont.

A Knippelsbro hídon átkelve és 10 perc séta után a bal kéz felől található Prinsessegade vezet minket Christianiaba. Ha csak nézelődn szeretnénk, semmi akadálya. De a fényképezést nem nézik jó szemmel itt. A lakók nem szeretik, ha a turisták úgy bámulják meg "szabadállamukat", mint valami állatkertet. Christiania szabadállamát (Fristaden Christiania) az 1970-es évek elején kiáltották ki a fiatalok, miután elfoglalták Christianshavnnak azt a területét, ahonnét kivonult a katonaság. Az első években heves összetűzésekre került sor az állam és a "szabadállam" között. A parlamentben (folketing) parázs viták folytak, hogy hunyjanak-e szemet a nonkonformisták életmódja fölött, vagy pedig karhatalmi erővel ürítsék ki a területet. Végül is a "társadalmi kísérlet" kifejezésben egyeztek meg a politikusok, és legalizálták a "Christiania-projektet".

A következmények nem maradtak el, ugyanis az önálló igazgatással rendelkező városrész odavonzotta mindazokat, akik úgy gondolták, hogy mindent szabad - kábítószerrel kereskedni és drogozni is. A nyolcvanas évek elején a lakóik kijelentették, hogy Christiania mentes lesz a kábítószerektől. Azóta nem tűrik meg a keményebb drogokat, fogyasztásuk és a velük való kereskedés kilakoltatást von maga után. A hasist még mindig élvezeti cikknek tekintik, pedig a hasispiac egy ideje már letűnt. Jóllehet a rendőrség korábban még engedélyezte, 2004 óta tilos az eladása és a vétele. Az elmúlt években kiegyezett a mintegy ezer lakos a koppenhágai hatóságokkal. Szerződések szabályozzák az áram- és a vízellátást, a lakosok adót fizetnek. Harminc év elteltével még a konzervatívabb pártok sem fenyegetik már komolyan a "szabadállamot" azzal, hogy eltörtlik. Nyáron idegenvezetéssel is végigjárható, belépő nincs, és nem szabad fotózni, tényleg igen komolyan veszik!! :)