Koppenhága nem megacity, nem nagyságában rejlik a vonzereje. Ellenkezőleg: kicsinek számít a nagyvárosok sorában. Nincs még egy olyan főváros, ahol az idegen ilyen gyorsan kiismerné magát. Eltévedni sem lehet, nemhogy elveszni. Ha ránézünk a térképre, nyomban szembeötlik: az utcaszerkezet még mindig a régi erőd alaprajzához igazodik. Mégis kevésnek tűnt ez a három nap, hogy mindent megmutathassak...

Az Olsen banda - Szeretetreméltó csibészek, akik egy nagy dobással akarnak Koppenhágában meggazdagodni - és persze nem sikerül nekik. Az összesen 14 krimivígjátékból álló sorozat filmjeit 1968 és 1998 között forgatták. Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend.

Egon Olsen a legtöbb film elején a valójában is létező koppenhágai Vridsloselille börtönből jön ki, majd a filmek végén többnyire oda is tér vissza. A börtön előtti utcát később Egon Olsens Vej névre keresztelték át.

A sorozat kedvelői számára igen könnyű az idejutás: A "B" S-Tog-gal kell elmenni Alberstlundig, ahonnan egy rövid sétával egy parkon keresztül juthatunk el a börtön bejáratához.

Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783-1872) püspök és egyházi dalszerző a dán jólléti állam eszméjének atyja. Ő adta a dánoknak a következő receptet: mindenkinek legyen joga tehetsége kibontakoztatására, de azzal a feltétellel, hogy ennek során nem árthat másoknak. Azok pedig, akik sok jövedelemre tesznek szert, adók formájában adjanak át valamit a rosszabbul keresőknek, valamint az öregeknek, betegeknek. Ez az eszme mindenképpen irigylésre méltó, és jó lenne, ha máshol is követőkre találna.

Grundtvig volt a kezdeményezőke a dán népfőiskolai mozgalomnak is, a felnőttoktatás egyik formájának a vidéki lakosság körében. Mindenekelőtt a fiatalokat akarta szabad, merész gondolkodásra ösztönözni:

"Csak akkor válunk valóban gazdaggá ha kevesebbeknek lesz túl sokjuk, és még kevesebbeknek lesz túl kevesük."

A népszerű püspökről elnevezett Grundtvig-templom Koppenhága Bispebjerg negyedében teljes mértékben Grundtvig szellemét idézi: monumentális hatású templom, de nélkülöz minden pompát.

Napközben jóleshet egy kávé a Castro Cafféban ami a "Piros Park"-kal szemben található. A kávézó mellett egy utca visz minket Norrebro további parkjai felé. Megálltunk még az Assistens Kirkegard-ban, ahol Andersen nyugszik, és pont a születésnapjára esett a kirándulásunk. A dán gyerekek nagyon szép leveleket, és virágokat vittek a mesemondónak ebből az alkalomból.

A Norrebro-t átszelő tó hídján átsétálva a Kastellet felé tartottunk, s az út két oldalán gyönyörű parkokat láttunk. A Botanikus kertben kezdetben csak néhány ágyás volt, melyeket egy professzor meg egy kertész gondozott. 1871-ben azonban az országgyűlés úgy döntött, hogy nagyszabású botanikus kertet kell létrehozni Koppenhágában, méghozzá a régi városfalak között. A kertmérnökök és az építészek Belbiumban és Angliában kerestek hozzá mintát, ahol már rendelkeztek tapasztalatokkal az üvegházak építése terén. Ennek köszönhetően modern növényházak születtek öntöttvasból, üvegből és fából. Az idő sajnos nem volt valami mesés, és sok mást is meg szerettünk volna nézni, ezért nem mentünk be szétnézni. Viszont egy kis felfrissülésre, kikapcsolódásra remek környezetet nyújthat a Botanisk Have.

Az utca másik oldalán pedig a kastélyparkban tehetünk sétát. Családja és vendégei részére V. Keresztély kertet épített, hogy kedvükre sétálhassanak. Később a nyilvánosság előtt is megnyitották a Rosenborg Have kastélyparkot. A palota felújítás alatt van, remélem legközelebb lesz időm itt sétálni!

Ezen az utcán még egy remek ötlet a műkedvelőknek az Állami Művészeti Múzeum (Statens Museum for Kunst). Dánia legnagyobb műgyűjteményének első festményei a királyi képtárból kerültek ide. Amikor 1884-ben leégett a Christiansborg-palota, a királyi képgyűjteménynek új helyet kerestek. A képek új otthonát Vilhelm Dahlerup építette fel 1896-ban, ugyanabban az időben, amikor a Carlsberg Glyptotek tervein dolgozott.

Remek hosszú sétát tettünk a Kastelletnél, s alig vártam, hogy hazaérjünk. Utolsó napon a Carlsberg Sörgyárban voltunk, ami megint fergeteges volt, s akárki, akármit mond... Dánia nem olyan, mint ahogy mások mondják.. el kell jönni, és a saját szemetekkel kell látni és a szívetekkel kell érezni azt, ahogy ők élnek, viselkednek.

Skol!